Az Erdődi Református Egyházközség és az Erdődi Petőfi Kör néhány tagja a szokásos újévi istentisztelet után kivonult a templom előtt található Petőfi-Szendrey szobor elé, hogy megünnepelje Petőfi Sándor 193. születésnapját is.
A délelőtt 11 órakor kezdődő istentiszteleten Rácz Ervin lelkipásztor a 2016-ös év bibliai igéje alapján hirdette Isten szavát: „Ahogy az anya vigasztalja fiát, úgy vigasztallak én titeket…” (Ézsaiás 66,13) Talán ijesztő program ez az elkövetkezendő évre, de valószínű lesz, amiért vigasztaljon bennünket ebben az évben is az Úr. Ő nem problémamentes évet ígér, hanem az Ő jelenlétét. Lesz tehát ahova odabújjunk: szerető Istenünk ölelő karjaiba úgy, mint az Ő gyermekei, akárhányévesek is vagyunk. Ő megvigasztal bennünket és bátorít engedelmes, szerinte való éltre, valamint arra, hogy mi is vigasztaljunk másokat.
Az istentisztelet és az egyházközségi közgyűlés után a Petőfi kör tagjai koszorút helyeztek el a templom előtti szobor elé. Előtte a református lelkész néhány mondatban emlékeztetett Petőfi fiatalos lendületére, bátorságára. Ilyen fiatalokra és bölcs idősekre lenne ma is szükség, meghallva Ézsaiás próféta üzenetét: Isten „erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak, azoknak ereje megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.” (Ézsaiás 40, 29-31) Az alkalom végén együtt énekelték el a városi rádiót is túlharsogva Petőfi egyik megzenésített versét, a Távolból címűt: „Kis lak áll a nagy Duna mentében;/ Oh mi drága e lakocska nékem!/ Könnyben úszik két szemem pillája,/ Valahányszor emlékszem reája./ Bár maradtam volna benne végig!/ De az embert vágyai vezérlik;/ Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,/ S odahagytam õslakom s anyámat….”
