Karácsony szenteste 17 órakor tartották Erdődön az ünnepi istentiszteletet, amikor az igehirdetés után a gyermekek bizonyságtételére már csak gyertya– és telefonfényben, kerülhetett sor az áramszolgáltatónak „köszönhetően”, de talán ezért is még meghittebb volt az ünnep a kicsi bükkaljai megtelt templomban.
Rácz Ervin lelkipásztor János evangéliuma 1. részének 9-től 14-ig terjedő versei alapján hirdette Isten Igéjét: „Az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, már eljött a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt. De mindazoknak, akik befogadták, akik hisznek az ő nevében, hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek, akik nem vérből, sem a test akaratából, sem a férfiú indulatából, hanem Istentől születtek. Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.” Isten, aki megteremtette ezt a világot, és gondot is visel róla, ma is otthont teremthet hajlékunkból. Érdekes, hogy éppen ennek az otthonteremtő Istennek nem jut hely, mert az övéi nem fogadták be őt. Jézus hajléktalan lett, hogy nekünk igazi otthonunk legyen, bármilyenek is a körülmények. Jézus bűnné lett, hogy minket megszabadítson a bűn rabságából. Akik befogadják Őt, nem akárkik, hanem Isten gyermekei lehetnek.
A prédikáció végén meglepetés érte a gyülekezetet, elvették az áramot. Egy pár ének eléneklése, kántálás után aztán a gyermekek bizonyságtételére is sor került. Az ügyes gyermekek ezután megkapták a jól megérdemelt ajándékot. Istentisztelet végére aztán újból visszaadták az áramot, de a hívek Krisztustól kapott belső fénnyel indulhattak haza. Meghitt, családias, különleges ünneplés volt.
